A. A. Milne: A sziget
Ha volna egy hajóm,
Egy saját hajóm,
Hajóznék a Jón
Tengeren vele;
Egy távoli hullámverte partig –
A fehér hab a zöld alá hanyatlik –
Bumm! Bumm! Bumm!
Verdesi a hullám.
Levonnám vitorlám,
S a part meredekormán
Másznék fel a fákhoz,
A sziklakoronához,
Oda, ahol állna hat sötét kókuszpálma.
A karok és vádlik
Húznak fel a fákig,
Omló hegyoldalon, arccal a sziklának,
Tántorogva és remegve,
Kövek potyognak fejemre,
Még két lépés,
Aztán kész, és
Fent vagyok a csúcson, ahol a fák állnak…
Leheverek a gyepen,
S könyökölve figyelem
A zölden gördülő habot,
A part homokját, hogy ragyog,
A távolt, min pára ül,
Hol tenger és ég egyesül…
Lustán elnyújtózom, és már biztos vagyok benne:
„Egyedül vagyok, a világ nekem van teremtve!”